„Sokkal többen gondolják azt magukról, hogy értik az evolúció elméletét, mint amennyien valóban értik is azt.”
Jacques Monod, biológus     

A Világegyetem finomhangoltságának mértéke - néhány példa


A Világegyetemet a legkisebb alkotó elemtől kezdve a legnagyobb tökéletes pontosságú beállítás jellemzi.

Nézzünk meg néhány példát ez milyen pontosságot jelent:


„A világegyetem tágulásának korai szakaszában finom egyensúlynak kellett fennállnia a tágulási energia (ami a dolgokat egymástól távolítja) és a tömegvonzás (a dolgokat összetartó erő) között. Ha a tágulás lett volna erősebb, a részecskék túl gyorsan távolodtak volna egymástól ahhoz, hogy összeálljanak a galaxisok és a csillagok. Semmi érdekes nem történhet ennyire szétesett világban. Másrészt, ha a tömegvonzás uralkodott volna, a világ újra összezuhan, mielőtt elég idő állt volna rendelkezésére az élet folyamatainak beindulásához… A kettő közötti különbség nem lehet több, mint 1:1060. A matematikához értők csodálkozhatnak ekkorra pontosságon. Azoknak, akik nem nagy matematikusok, Paul Davis hasonlatával próbálom elmagyarázni mit jelent ez a pici szám: olyan ez mintha egy nyílvesszővel megcéloznánk az univerzum túlsó végen, tőlünk húszezermillió fényévnyire egy három centi átmérőjű tárgyat, és el is találjuk.
John Polkinghorne: One World (SPCK, 1986) 57. o.


Stephen Hawking:
„Ha az Univerzum sűrűsége egy másodperccel az ősrobbanás után egy ezermilliárdomodnyival nagyobb lett volna, akkor a világmindenség 10 év után újra összeomlott volna. Másrészt, ha ugyanabban a pillanatban az univerzum sűrűsége ugyanennyivel kisebb lett volna, a világmindenség 10 év elmúltával gyakorlatilag üressé vált volna. Ki döntötte el ilyen pontosan, mekkora legyen az univerzum kezdeti sűrűsége? Talán van valami oka annak, hogy a világmindenség sűrűsége pontosan megfelelő.”
Stephen Hawking: Black Holes and Baby Universes and Other Essays (Fekete lyukak és törpe univerzumok, és más eszmék) Bantam Press, 1993

Szük Bendegúz:
A proton és a neutron tömegének aránya is finoman hangolt

A Science Magazine hasábjain 2015. március 27-én egy nemzetközi csoport több magyar kutató részvételével egy tanulmányt tett közé, amely újabb részleteket szolgáltat azzal kapcsolatban, hogy világegyetemünk mennyire finoman az élet hordozására hangolt. A legtöbben úgy emlékszünk az atommag két elemi részecskéjére, a protonra és a neutronra, mint amelyek tömege megegyezik. De ez nem így van.
A neutron ugyanis 0,14%-alékkal nehezebb a protonnál a két részecske átlagtömegére vetítve. Ez a különbség és a különbségnek ez a mértéke pedig alapvetően szükséges világegyetemünkben, egy kicsiny eltérés is egészen más világegyetemet eredményezne. A kutatók megállapították, ha a tömegek közötti különbség ennek a harmada lenne, kb. 0,05%, akkor alapvetően csak neutronok lennének, ha a különbség lényegesen nagyobb lenne, akkor pedig sokkal kevesebb neutron lenne. Az előbbi esetén nem lenne elég hidrogén a csillagokban az energiatermeléshez, az utóbbi esetben, pedig sokkal nehezebb lenne a hidrogén égése és nehezebb elemek létrejötte a csillagokban.
Összefoglalva, ha a két elemi részecske tömegének különbsége a tömegük egy ezrelékével eltérne, akkor a világegyetem valószínűleg élet nélkül lenne.
Fred Hoyle Nobel-díjas matematikus, csillagász

„Ez az energia szint, amely az ilyen nagy mennyiségű szén előállításához szükséges, statisztikailag nagyon valószínűtlen tartományba esik, ha azt a szén energia szintjeinek rendszerében nézzük.” Hoyle később ezt írta:
Nem azt mondanád magadnak: „valami szuper-számító értelemnek kellett megtervezni a szénatom tulajdonságait, mert annak az esélye egészen kicsiny, hogy találsz egy ilyen atomot, amelyet a természet vak erői hoztak létre. A tények józan ésszel való értelmezése azt sugallja, hogy ez a szuper intellektuális értelem babrálta meg a fizikát, valamint a kémiát és a biológiát, és hogy nincsenek olyan vak erők a természetben, amelyek szót érdemelnének. A tényekből kiszámítható számok számomra annyira elsöprőnek tűnnek, hogy a következtetés szinte nem is kérdéses.”