„Sokkal többen gondolják azt magukról, hogy értik az evolúció elméletét, mint amennyien valóban értik is azt.” Jacques Monod, biológus

Miller–Urey kísérlet

Mottó:

Ne essünk hanyatt egy hír hallatán, hanem mindent vizsgáljunk meg!

Előzmények:

Oparin, Haldane, Bernal, Urey, stb. feltételezései alapján létrehoztak egy öt lépésből álló feltételezést a kémiai evolúció lezajlására. Az öt lépés a következő:

1. A korai Föld légköre.

2. A forró, híg ősleves.

3. Az átfogó polimerizáció.

4. Kialakulnak az elősejtek.

5. Létrejönnek a valódi sejtek.

A szikragenerátoros kísérlet:

A fent említett Harold C. Urey fizikai kémikus doktorandusza, Stanley L. Miller vegyész a Chicagói Egyetemen 1953-ban egy zárt rendszerben, a feltételezett őslégkör elemeiből (víz, metán, hidrogén, ammónia, nitrogén) elektromos kisülés hatására aminosavat hozott létre.

Mit akartak bizonyítani?

Azt, hogy a földi élet magától – külső beavatkozás nélkül – kialakulhat.

A kísérlet „utóélete”:

A Miller-féle szikragenerátoros kísérlete óta (1953) rendkívül sok kísérletet hajtottak végre melyek során zsírok, aminosavak, cukrok, peptidek, purinok, primidek, membránok, fehérjék, DNS, RNS, stb. létrejöttét kutatták.

Miller kísérlete és az 1953-as év bevonult a tankönyvekbe, folyóiratokban, a wikipedia erre hivatkozik. Ezt tanítják az iskolákban, mint az élet kialakulásának egyik fontos állomását.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Miller%E2%80%93Urey-k%C3%ADs%C3%A9rlet

- 2014. augusztus 10. állapot)

Vizsgáljuk meg a kísérletet.

1. Állítás: „Miller életet állított elő.” – Harsogták az újságok 1953-ban.

Miller tényleg életet állított elő?

A hír nem igaz. Miller négy egyszerű aminosavat állított elő! Ami az élettől olyan távolságra van, mint a paptól a csap!

A vizsgálat eredménye 1.:

Miller soha nem állított elő életet. Miller és a tudóstársai sem ebben a kísérletben sem a rákövetkező kísérletek sorozatában nem állítottak elő életet.

Miller nem papot, hanem csapot állított elő, ami két teljesen különböző dolog!

2. Állítás: Innen már csak egy lépés az élet 1.

„Miller nem életet teremtett, hanem az élet építő kockáit állította elő, innen már csak egy lépés az élet.” – Állították az „optimista szakértők”, amit az újságok szintén nagydobra vertek. A tankönyvek, szakfolyóiratok, net, stb. máig ezzel van tele.

Vizsgáljuk meg mit állított elő Miller és hogyan?

Tény: A kísérlet során a fehérjékhez szükséges 20 féle aminosavból 4 egyszerű aminosav létrejött.

Csakhogy:

- az élethez a fehérjék mellett DNS-re, RNS-re is szükség van. - Ezekből semmi nem jött létre a kísérlet során.

- Az RNS nukleotid-ból áll. - Ez sem jött létre.

- A nukleotid foszforsavból és ribóz vagy dezoxiróbózból, valamint bázisból áll. - Ezek egyike sem jött létre.

- A fehérjékben 20 féle aminosavra van szükség, Miller ebből csak 4 fajtát hozott létre, méghozzá az egyszerűbbeket.

A vizsgálat eredménye 2.:

A Miller által előállított 4 egyszerű aminosavtól az élet igen távol van.

Miller nem csapot, hanem csupán a tekerőkar csavarját állított elő.

3. Amiről nem írnak a tankönyvek, hallgat a wikipedia.

Miller 50-50 %-os arányban állított elő jobbkezes és balkezes aminosavat, az élet csak balkezes aminosavból áll!

A vizsgálat eredménye 3.:

A Miller által létrehozott aminosavak az élet szempontjából semmit sem érnek, mert az élőlények kizárólag balra-forgató aminosavat tartalmaznak.

A Miller által előállított tekerőkar csavart nem lehet a csapba belecsavarozni.

4. Pontosan mit állított elő Miller?

98 %-ban mérget, 2%-ban használhatatlan, beépíthetetlen aminosavat.

2% aminosav, 2% benzol és 96 % kátrány keletkezett. Az utóbbi kettő nem kedvez az életnek, mégis az aminosavak inkább hozzájuk kötődnek.

Ez miért probléma?

A benzolnak denaturáló, vagyis fehérje kicsapó hatása van, ami azt jelenti; megbontja a fehérje természetes szerkezetét és az nem működik tovább, mint enzim. A benzol hatására a fehérje elveszíti biológiai szerepét.

[A benzol fehérje kicsapó hatásának eredménye hasonló a tojás vagy búzamag sütés hatásához; ahogyan a sült tojás nem tölti be a biológiai szerepét sütés hatására, úgy a fehérje sem tölti be szerepét benzol hatására.]

A vizsgálat eredménye 4.:

Ez egy újabb probléma a kísérlet során létrejött aminosavakkal kapcsolatban.

5. A kísérletben alkalmazott légkör.

A kísérletben oxigén nélküli, hidrogénben gazdag, redukáló légkört alkalmaztak.

1970 óta azt feltételezik, hogy vulkáni gázok alkották az őslégkört, amiben nem jönnek létre még ezek az egyszerű aminosavak sem.

Oxigén jelenlétében a lebomlás rendkívül gyors! Nem véletlen, hogy Miller a kísérletében vákuumot hozott létre, hogy a berendezés oxigénmentes legyen. Az oxigén az aminosavat a szinte „létrejötte pillanatában” lebontaná!

Azt szokták mondani, hogy ez mérte a legnagyobb csapást a kísérletre, valamint az összes többi kísérletre. 1970-től az abiogenezis feltételezést már csak másfajta prebiotikus modellkísérletekkel lehet (pontosabban kellene) alátámasztani.

A vizsgálat eredménye 5.:

A Föld feltételezett őslégköre más összetevőkből állt, amikben nem keletkeznek aminosavak.

6. Laboratóriumi körülmények között jött létre.

Ez a használhatatlan és az életre mérgező vegyület nem önmagától keletkezett. Stanley L. Miller és Harold Urey, Chicagói Egyetem két munkatársa egy jól felszerelt, steril és oxigénmentes laboratóriumban hozták létre őket, optimalizált körülmények között.

Miért fontos ez?

A berendezésben nincs:

- baktérium,

- vírus,

- más anyag,

- nem éri őket más külső hatás, csak amit Miller akart!

Vannak akik azt mondják:

A baktérium, és a vírus csak később keletkezett.

Ez igaz, de a további hosszú időt is figyelembe kellene venni az élet kialakulása feltételezett hosszú folyamatában.

A más anyagokkal való keveredés 1.

Kereszt keresztkötések jöhetnek létre, mely által új, összetett szerkezetű szerves vegyületeket keletkezhetnek, így előfordulhatnak nemkívánatos melléktermékek megjelenése.

A más anyagokkal való keveredés 2.

Elképzelhető, hogy egyszerűen nem jön létre a kísérletben kívánt/elvárt eredmény.

Thaxton - Bradley – Olsen: Az élet eredetének rejtélye (Harmat ISBN 963 7954 86 4) c. könyv 3., 4. 5., 6. fejezetei foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Mielőtt bárki a laboratóriumi körülmények helyessége mellett kezd érvelni olvassa el a könyv ezen részeit!

A Miller féle, illetve az ezt követő kísérletek gyenge pontjai:

6/1. A Földet a Nap teljes spektrumának sugárzása érte.

A hosszú hullámhosszúságú sugárzás lebontja a vegyületek.

6/2. Fotoszenzibilizálás.

A fotoszenzibilizáláshoz és a fotodisszociáció elleni védelemhez szükséges körülmények valószínűleg nem voltak jelen a Földön.

6/3. Termikus energiai behatások érhették a vegyületeket.

6/4. Villámlások érhették a vegyületeket.

6/5. Gázcsapdák káros hatásaival nem számolnak a kísérletek.

6/6. A felhígulás veszélye valós probléma.

Ez az egyik legáltalánosabb ellenérv a laboratóriumi körülmények ellen.

6/7. Egyéb szennyeződés léphez fel.

6/8. A nyomásváltozások történhetnek.

6/9. Hőmérséklet-ingadozások léphettek fel.

A vizsgálat eredménye 6.:

Nem optimalizált laboratóriumi körülmények között nem figyelünk meg aminosav kialakulást.

Az élet ezen „egyszerű” alapelemei / építő kockái létrejöttéhez is Teremtőre van szükség.

7. Mit bizonyítanak a kísérlet sokasága?

1953 óta Miller és sokan mások, számos híres laboratóriumban sok kísérletet hajtottak végre aminosavak, prekurzorok , DNS, RNS, stb. előállítására.

Az optimalizált (a valódi világtól eltérő közeg és körülmények) laboratóriumi körülmények között, a kísérletek sokaságában sikerült sokféle aminosavat, valamint nukleinsavakat, glükózt, ribózt, dezoxiribózt, stb. előállítani.

Thaxton - Bradley – Olsen könyv említett fejezeteiben összefoglalót találunk az előállított anyagok sokaságáról, de a kísérletek megbízhatóságát is vizsgálva az elért eredmények igencsak szerények.

Nem optimalizált környezetben még ezeket sem tudják előállítani.

A kísérletek teljes kudarccal végződtek a fehérjék, DNS előállítására vonatkozólag.

A vizsgálat eredménye 7.:

Az emberiség távol van az

- élet,

- DNS,

- RNS, stb. előállításától.  

8. Innen már csak egy lépés az élet 2.

Néhány további probléma az élet kialakulása során:

8/1. A DNS – fehérje probléma.

Az biológiai élethez DNS-re van szükség, ami fehérje nélkül nem jön létre, de fehérje nem jöhet létre DNS nélkül. Ez megoldhatatlan probléma az evolúció (véletlen kialkulás) számára.

8/2. A DNS és a fehérje két különböző nyelven beszél.

Összehasonlítás képen:

- emberi szinten a DNS angol, a fehérje kínai nyelven kommunikál,

- informatikában a DNS gépi kódot, a fehérje cobolt használ.

Ilyen szintű különbség van a DNS négybetűs és a fehérjék húszbetűs kódja között. A DNS és a fehérje között tudatos és folyamatos fordítás, „kódolás-dekódolás” üzenetváltás, információ csere zajlik.

Bővebben a tyúk vagy tojás gomb alatt.

8/3. A DNS 3 milliárd elem-párból áll, ennek a létrejötte tervező és alkotó nélkül, olyan mintha egy könyvtár a létezése előtt:

- előállítaná a kellő mennyiségű fát,

- kivágna elegendő mennyiségű fát,

- a fát feldolgozná a papírrá,

- előállítaná a festéket,

- teleírná a lapokat,

- megszerkesztené a könyvet,

- könyveket katalogizálva sorba rakná.

Ha az aminosavakat betűknek fogjuk fel, akkor a sejt egy könyvespolcnyi ilyen betűből felépülő fehérjemondatból áll, amiben viszonylag kevés hiba is elég a működésképtelenséghez.

8/4. A már létező fehérje, DNS, RNS természetes összekapcsolódási esélye gyakorlatilag 0.

100 aminosavból álló fehérje létrejöttének valószínűsége: 1.26*10^-130.

A Föld másodpercekben kifejezett evolúciós feltételezés szerinti életkora: 1.45*10¹⁷.

Az együtthatókat elhagyva a képlet a következő: 10¹³⁰:10¹⁷ = 10¹¹³ Elvileg ennyi próbálkozásra lenne másodpercenként! egy 100 tagú fehérjemolekula helyes sorrendjének kialakulására a Föld feltételezett korának minden! másodpercében.

Mi ebben a probléma?

- A felfoghatatlanul magas szám.

- Nem ismert, olyan mechanizmus, amely előidézné a kapcsolódási kísérleteket.

- Nem ismert, olyan mechanizmus, amely felügyelné a kapcsolódási kísérleteket.

A megmaradási és egyéb problémák ugyan ilyen súlyúak!

Összegezve: Egy átlagos méretű fehérje létrejöttének és megmaradásának matematikai és biomatematikai valószínűség gyakorlatilag 0.

A matematikai és biomatematikai valószínűség számítások vetettek végett a neodarwinizmus nevű képtelenség tudományos pályafutásának.

8/5. Egy hemoglobin-molekula véletlen kialakulási valószínűsége aminosavakból.

[Szerző: Isaac Asimov forrás:

http://darwinkaprazata.blogspot.hu/2011/08/isten-es-tudomany.html]

„A hemoglobin-molekula 4 összetekeredett aminosav-láncból áll. Mindegyik lánc 146 aminosavból áll, és az élőlényekben 20 különféle aminosav található. E 20 aminosav különböző elrendezéseinek száma egy 146 elemű láncban 20¹⁴⁶, ami kb. 10¹⁹⁰.

Az egész univerzumban csak kb. 10⁷⁰ proton van.”

8/6. A kísérletek tömkelege ugyan létrehozta a fehérje-DNS-enzim-membrán alapú élet rendkívül kis építőköveit, a fehérjék előfutárait, az aminosavakat és egyéb prekurzorokat. De a cukrok, D-cukrok, balra-forgó aminosavak, zsírok, nukelinsavak, stb., nem jöttek létre.

8/7. „Az élethez nélkülözhetetlen egyik alapfehérje, a citokróm-C véletlen kialakulására körülbelül olyan kevés az esély, mint hogy egy majom írógépen elütés nélkül megírja az emberiség történetét." Dr. Ali Demirsoy, evolucionista tudós.

1953 óta több mint 60 év (2014-ig) telt el és számtalan más kísérlet is volt arra, hogy élettelenből élő, vagy legalább az élet némi építőelemét előállítsák. Ezek a kísérletek rendre kudarcot vallottak.

[Pl.: Bővebben: Az élet eredetének rejtélye ISBN 963 7954 86 4]

A kérdés megoldásától egyre távolabb kerültek, sőt teljesen és véglegesen leállították ezeket a kísérleteket. Jelenleg baktériumokat, vírusokat, örökítő anyagokkal – tehát már létező – dolgokkal kísérleteznek, ezeket módosítgatják.

A laboratóriumok leálltak az élet-előállítós kísérletekkel.

Idézetek a témában:

Louis Pasteur, mikrobiológus és kémikus:

 „Élő csak élőből jön létre”.

„A spontán képződés doktrinája soha többé fel nem támadhat az enyészetből, amelyben ez az egyszerű kísérlet taszította.” R. Vallery-Radot, 1920. The Life of Pasteur; franciából Mrs. R. L. Devonshire fordított. New York: Doubleday, 109. oldal.

William Thomson / Lord Kelvin, matematikus, mérnök, fizikus:

 „Az élet keletkezése a Földön egyáltalán nem függött kémiai vagy elektromos folyamatoktól, és a molekulák kristályozódási csoportosításától. Nekünk el kell fogadunk ezt a titkot és az élő szervezetek teremtésének csodáját.”

J.W.N. Sullivan, matematikus:

„Az a feltevés, hogy az élet élettelen anyagból keletkezett, jelenleg csupán hittétel."

Edwin Conklin, biológus:

„Annak a valószínűsége, hogy az élet véletlenül keletkezett, körülbelül annyi, mint annak valószínűsége, hogy egy nyomda felrobbanásakor egy teljes terjedelmű szótár jön létre."

Dr. Jonathan Wells, mikrobiológus:

„A tudományos életben ma már köztudott, hogy a darwini elmélet több tartópillére vagy hamis, vagy pedig félrevezető. A biológia-tankönyvek azonban még mindig az evolúcióelméletet bizonyító tényként közlik őket." Darwinizmus és intelligens tervezettség. ISBN 978-963-935-398-5

Klaus Dose:

„Az élet keletkezése mikéntjének meghatározása céljából több mint 30 éve végzett kémiai és molekuláris kísérletezés nem a kérdés megoldásához, hanem annak felismerésére vezetett, hogy a földi élet keletkezésnek problémája mennyire óriási méretű. Jelenleg a fő elméletekről folytatott minden vita és a tárgykörben végzett minden kísérlet patthelyzetet eredményez, vagy a tájékozatlanság beismeréséhez vezet."

[Interdisciplinary Science Review 13(1988):348-56.]

Fred Hoyle, csillagász, és Chandra Wickramasinghe asztrofizikus evolucionista tudósok: „Nem számít, milyen nagy a figyelembe vett környezet, az élet nem kezdődhetett véletlenül. Shakespeare műveit nem reprodukálhatják írógépet véletlenszerűen ütögető majmok, azon egyszerű oknál fogva, hogy a megfigyelhető világegyetem nem elég nagy ahhoz, hogy tartalmazza a szükséges majomsereget, a szükséges írógépeket és persze a szükséges papírkosarakat, amelyek ahhoz kellenek, hogy beléjük dobják a sikertelen próbálkozásokat.

Ugyanez érvényes az élő anyagra.

Annak valószínűsége, hogy az élet spontán módon kialakuljon az élettelen anyagból, 1:n, ahol n egy irdatlan nagy szám, amelynek végén 40.000 nulla áll - elég nagy szám ahhoz, hogy eltemesse Darwint az egész evolúcióselméletet. Nincs ősleves - sem ezen a bolygón, sem máshol -, és ha az élet nem véletlenszerűen kezdődött, akkor szükségképpen egy céltudatos intelligencia alkotása."

Fred Hoyle, Chandra Wickramasinghe, Evolution from Space, New York, Simon & Schuster, 1984, s. 148.

Dr. Ali Demirsoy, evolucionista tudós:

„Az élethez nélkülözhetetlen egyik alapfehérje, a citokróm-C véletlen kialakulására körülbelül olyan kevés az esély, mint hogy egy majom írógépen elütés nélkül megírja az emberiség történetét."

Richard Dawkins, brit etológus, evolúciós biológus:

„Kínzóan, nyomasztóan, halálosan nyilvánvaló, hogy ha a darwinizmus valóban a véletlenen alapulna, nem működhetne. Nem kell matematikusnak vagy fizikusnak lennünk, ahhoz, hogy kiszámítsuk: Ahhoz, hogy egy szem vagy egy hemoglobin-molekula véletlenszerűen összeálljon, az örökkévalóság is rövid lenne… Climbing Mount Improbable (A valószínűtlenség hegyének megmászása) New York, Norton, 1996, p 67

A témához kapcsolódó rövid videó:

Dr. Farkas Ferenc:

http://www.youtube.com/watch?v=eYMcxqKaiKE

„Michael Behe sejtbiológus úgy jellemezte a sejtek molekulaszerkezetét, hogy azok megmásíthatatlanul bonyolult rendszerek, melyeknek minden komponensük jelenlétére szükségük van ahhoz, hogy működőképesek legyenek. Erről mindjárt a csillangók molekuláris működése, az elektronátvitel, a fehérjeszintézis és a sejtkiválasztás jut az eszünkbe. Ha a rendszerek megmásíthatatlanul összetettek, akkor hogyan alakulhatnak ki lassan, hosszú idő alatt olyan rendszerekből, amelyeknek eredetileg valami más volt a rendeltetésük?”

Összegezve:

Az élet-előállítására 1953 óta végrehajtott, majd beszüntetett kísérletek fényesen bizonyítják Louis Pasteur ténymegállapítását:

Omne vivum ex vivo = Minden élő élőből származik!