„Sokkal többen gondolják azt magukról, hogy értik az evolúció elméletét, mint amennyien valóban értik is azt.”
Jacques Monod, biológus     

Polányi Mihály épület példája


Polányi Mihály épülete
Szemelvény John C. Lennox: A tudomány valóban eltemette Istent? című könyvéből ISBN 978-963-9867-57-4 58-60. o.

A híres tudós és filozófus, Polányi Mihály (84) segít nekünk megérteni, miért valószerűtlen elvárni, hogy az ismeretelméleti redukcionizmus minden körülmények között működjön. Arra kér minket, gondoljunk a folyamatok azon különféle szintjeire, amelyek ahhoz szükségesek, hogy téglákból felépítsünk egy irodaépületet.
Először is ki kell nyerni azokat a nyersanyagokat, amelyekből a téglák készülnek. Azután ott vannak a téglagyártás egymást követő egyre magasabb szintjei – a téglák nem készítik el önmagukat; a falazás – a téglák nem rakják fel önmagukat; az épület megtervezése – az épület nem tervezi meg önmagát; és végül a város megtervezése ott, ahol az épületet fel kell építeni–a város sem tervezi meg önmagát. Minden szintnek megvannak a saját szabályai. A téglák nyersanyagának tulajdonságait a fizika és kémia törvényei határozzák meg; a téglagyártás módját a technológia írja elő; a tégla rakókat (kőműveseket) az építőmesterek utasítják; az építőmestereket az építészet tanítja; az építészeket pedig a várostervezők irányítják. Mindegyik szintet a fölötte lévő szint irányítja. De fordítva nem igaz: Egy magasabb szint törvényei nem vezethetők le az alacsonyabb szintek törvényeiből; bár amit egy magasabb szinten tenni lehet, az természetesen függ az alacsonyabb szintektől. Például ha a téglák nem
elég szilárdak, az korlátozza annak az épületnek a magasságát, amely még biztonságosan felépíthető belőlük.

Vagy vegyünk egy másik példát, amely szó szerint kéznél van. Az olvasó tekintse azt a lapot, amelyet éppen olvas. Ez papírból áll, amire nyomdafestékkel nyomtatták a betűket (vagy talán képpontok sorozata számítógépének képernyőjén). Nyilvánvaló, hogy a nyomdafesték és a papír (vagy a monitoron lévő pixelek) fizikája és kémiája sohasem – elvileg sem – képes bármit is mondani a lapon lévő betűk alakjának jelentőségéről; és ennek semmi köze ahhoz, hogy a fizika és a kémia még nem elég fejlett ahhoz, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon. A helyzet akkor sem változna, ha ezek a tudományok még további ezer évig fejlődnének, mert a betűk alakja a magyarázat egy teljesen új és magasabb szintjét kívánja, a fizikai és kémiai magyarázatokhoz képest. Valójában teljes magyarázat csak a nyelv és a szerzői szándék – üzenet közlése egy személy által – magasabb szintű fogalmainak segítségével adható. A nyomdafesték és a papír hordozói az üzenetnek, de az üzenet formáját és tartalmát nem határozzák meg automatikusan. Sőt, ha magáról a nyelvről van szó, ismét egy sor szinttel találkozunk. Egy nyelv szókincse nem származtatható a fonetikájából, nyelvtana pedig a szókincséből stb.(85)

Mint közismert, a DNS genetikai anyaga információt hordoz. Ezt később részletesebben leírjuk, de az alapgondolat az, hogy a DNS úgy tekinthető, mint egy hosszú szalag, amelyen egy négybetűs kémiai nyelven írott betűsor van. A betűk sorozata kódolt utasításokat (információt) tartalmaz, amit a sejt fehérjék előállítására használ.
A fent leírt szituációk mindegyikében adva van a szintek egy sorozata, ahol mindegyik szint magasabb az előzőnél. Ami egy magasabb szinten történik, nem vezethető le abból, ami az alatta lévő szinten történik. Ebben a helyzetben olykor azt mondják, hogy a magasabb szintű jelenségek az alacsonyabb szintűekből „erednek”. Sajnos azonban az „ered” szó könnyen félreérthető, sőt félrevezető módon visszaélnek vele, azt sugallván, hogy a magasabb szintű tulajdonságok automatikusan származnak az alacsonyabb szintűekből, minden további információ vagy szervezettség bevitele nélkül – amiként a víz magasabb szintű tulajdonságai származtathatók az oxigén és a hidrogén kombinálásából. Ez azonban nyilvánvalóan helytelen általában véve, ahogy azt megmutattuk az épület és a papíron lévő írás példáján. Az épület jellemzői nem származtathatók a téglák jellemzőiből, és az írásjellemzői sem eredeztethetők a papír és a tinta jellemzőiből, a hozzáadott energia és intelligens tevékenység figyelembe vétele nélkül.
Ugyan ez az érv vonatkozik a magasabb szintű tulajdonságok származtatásának arra a szemléltetésére, amit Dawkins javasolt egy Oxfordban tartott nyilvános előadásában (1999. január 20.), amikor azt állította, hogy a szövegfeldolgozás képessége a számítógépek „eredendő” tulajdonsága. Valóban az, de csak azon az áron, hogy jelentős mennyiségű információt táplálunk beléjük, amit az olyan, intelligensen megtervezett szoftvercsomagok tartalmaznak, mint a Microsoft Word.
Arthur Peacocke brit teológus és tudós ezt írta: „Az ’információ’ fogalma, az üzenettovábbítás fogalma semmiképpen sem artikulálható a fizika és kémia fogalmainak segítségével, bár az utóbbiak megmagyarázzák, hogyan működik a molekuláris gépezet (DNS, RNS és fehérje) az információ továbbításakor…”.(86)
Mégis, annak ellenére, hogy a papíron lévő írás, a számítógépszoftver és a DNS közös jellemzője, hogy egy „üzenetet” kódolnak, a materialista filozófiának elkötelezett tudósok váltig hangoztatják, hogy a DNS végső soron automatikusan keletkezett az anyagból egy értelem nélküli, irányítatlan folyamat által.
Erősködésük indítéka nyilvánvaló. Hiszen ha – amint a materializmus állítja – az anyag és energia az egyetlen létező, akkor ebből logikusan következik, hogy az anyagnak és energiának rendelkeznie kell azzal a benne rejlő képességgel, hogy oly módon szervezze meg magát, hogy végül létrejöjjenek az élethez szükséges komplex molekulák, beleértve a DNS-t.

84 The Tacit Dimension [A hallgatólagos dimenzió], New York, Doubleday, 1966
85 Egyesek azt gondolhatják, hogy csalok. Például azzal érvelhetnek, hogy bár a betűk szemiotikája nem magyarázható közvetlenül a fizika és kémia segítségével, mindazonáltal érvem hibás, hiszen az írás szerzője végső soron magyarázható a fizika és kémia segítségével. Ők azonban eldöntöttnek tekintik a megfontolásaink középpontjában álló kérdést: Valóban létezik ilyen redukcionista magyarázat az emberi lényekre?
86 The Experiment of Life [Az élet kísérlete],Toronto,University of Toronto Press,1983, p.54